Ezt a bejegyzést egy light-os (később kiderül, hogy miért) Periklész szoborral kezdem, aki egyébként kiemelkedő és befolyásos államférfi, szónok és hadvezér volt az ókori Athén aranykorában, különösen a görög-perzsa és a peloponnészoszi háború között. Az athéni demokrácia egyik úttörője. Periklész olyan nagy hatással volt az athéni társadalomra, hogy a kortárs történetíró, Thuküdidész „Athén első polgárának” nevezte. Periklész támogatta az irodalmat és a művészeteket, aminek köszönhetően Athén az ókori Görögország kulturális és oktatási központjává vált. A perzsák által lerombolt várost újjáépíttette, köztük az Akropolisz máig fennmaradt épületeit, így a Parthenónt is.
Elhagyva a Periklész szobrot, elhaladtunk a városháza előtt, majd elértük célállomásunkat, az athéni központi piacot, az Omonia negyedben. Három nagy részből áll: hús piac, hal piac és zöldség-gyümölcs piac, hétfőtől szombatig van nyitva reggel 7-től délután 3-ig.
A zöldség-gyümölcs piac szemben van a hús és hal piaccal. Színes zöldségek-gyümölcsök pompáztak a standokon, olívabogyók olívabogyók hátán. Érdemes kóstolót kérni belőlük mielőtt vásárolunk.
Rövid séta a környéken, majd a központi park, a National Gardens felé vettük az irányt (Syntagma negyed). A park reggel 7-től szürkületig látogatható, nincsen belépő és meleg nyári napokon a hatalmas pálmafák, lugasok igazán hűsítőek lehetnek. A város lüktető zajából a nyugalom szigetére érkeztünk… csend, friss levegő, madárcsicsergés fogadott bennünket.
A park után Olümpiai Zeusz Templomához sétáltunk, ami az Akropolisz belépőjével ingyen látogatható. Zeusz a görög mitológia főistene. Apja felett aratott győzelme emlékére megparancsolta, hogy rendezzenek a tiszteletére Olümpia városában sportversenyeket. A neki emelt gigantikus építményt 700 éven keresztül építették. A 104 darab 17 méter magas korintiai oszlopokból 15 darab maradt meg, a többit még az ókorban egy földrengés döntötte romba. Azért el tudtuk képzelni, hogy ez a maga idején milyen lenyűgöző lehetett.
Zeusz templomától a Panathinaiko Olimpiai Stadionhoz sétáltunk, ahol az első modern kori olimpiai játékot tartották 1896-ban. Különlegességét az adja, hogy az egyetlen olyan stadion a világon, amelyet fehér márványból építettek. A belépő 3 euró és érdemes megnézni. Ott jártunkkor alig voltak rajtunk kívül, így igazán mókás volt egy ilyen hatalmas építményt egyedül felfedezni. Bementünk a futópályára, starthoz álltunk, „kilőttük” magunkat, lefutottuk a 100 métert, aztán dobogóra álltunk (természetesen a legfelső fokára :)), beültünk az uralkodóknak fenntartott páholyba, szóval, amit csak lehetett kipróbáltunk.
Folytattuk a város felfedezését a stadion mögötti csendes városrészben (Mets és Pangrati). Az első bejegyzésemben említettem, hogy Athénnek vagy nagyon zajos vagy nagyon csendes részei vannak. Hát ez a csendesek közé tartozott. Az utcák tiszták voltak, rendezettek az épületek, szóval úgy gondoljuk, ez egy gazdag környéke lehet a városnak.
Gyors ebéd ezen a környéken egy kis tavernában, majd irány villamossal a tengerpart, hogy a naplementében ott gyönyörködhessünk. A villamos hálózatot (három vonal van) a 2004-es athéni olimpiára készítették el. Két vonal a tengerpart irányába közlekedik, majd azt elérve az egyik jobbra fordul, a másik pedig balra. A harmadik vonal pedig a jobb és bal oldal végállomásait köti össze és alkalmas arra, hogy a tengerpartot viszonylag gyorsan végigjárhassuk. Egy jegy, egy útra 1,5 euróba kerül.
A napot egy tengerparti cukrászdában zártuk, ahol igazán különleges görög desszerttel nem szolgáltak, viszont finom csokis édességekkel igen. Fáradtan tértünk nyugovóra, egy újabb hosszú napot tudhattunk magunk mögött.
Folyt. köv.!
Még többet Athénról:
Indul a görög aludni
Fekete vezetővel a Lycabettus dombjára
Az Akropolisz és a kedvenc helyek
jó nézni a fotókat, én most jöttem haza a héten. mndig visszavágyom.
Szia!
Athénben voltatok ti is? Adós vagyok még néhány beszámolóval, többek között Aegina szigetéről is. Hétvégén összeszedem magam és megírom a folytatást. Te is fogsz írni róla?