Vegán retekkrémleves – Vendég bejegyzés Kicsi Vú-tól

Korábban jeleztem, hogy lesznek vendég bejegyzések a blogon, mivel mostanában kevesebb az időm a főzésre, sütésre, fotózásra és blogolásra, mert megszületett Ádi. 🙂 Felkértem néhány gasztrobloggert, hogy vegetáriánus/vegán receptekkel és egy mini interjúval színesítsék a blogomat, amíg én belerázódok az új helyzetbe, így nem áll meg az élet a Zizi kalandjain (azért persze lesznek saját receptek, bejegyzések is). Közben ne feledkezzetek el a nyereményjátékról sem!

Az első vendég Viki, az Étel, ital, kicsi Vú blog szerzője és egy vegán retekkrémlevest hozott nektek. Lássuk mit mond Viki erről a levesről: “Egy igazi tavaszi, frissítő levest készítettem, ami ráadásul csak 15 percet igényel, feltéve ha van zöldségalaplevünk. Azt egyébként nem érdemes kispórolni belőle, mert sokkal ízesebb vele az eredmény. Én mostanában gyakran főzök lúgosító zöldségalapleveket (1 vöröshagymát, pár szem sárgarépát, krumplit, zellert, petrezselyemgyökeret héjastul  3-4 órán át főzök, majd leszűröm és csak a levét használom föl különböző levesekhez). Zizi kedvéért ezt a levest most “vegánul” főztem, azaz rizstejszínt használtam hozzá tejszín helyett (persze más növényi tejszín is bevethető).”

Vegán retekkrémleves

Hozzávalók 4 főre:
– 4 csokor hónapos retek
– 1 gerezd fokhagyma
– 2 l zöldségalaplé
– kb. 1 dl rizstejszín (vagy tejszín)
– kevés olívaolaj
– só
– pici fehérbors

A retkeket megmossuk és egy nagylyukú reszelőn lereszeljük. Egy maréknyit félreteszünk belőle. Ha a levelek is szépek, frissek, egészségesek, azokból is félreteszünk a tálaláshoz, díszítésnek.

A fokhagymát felaprítjuk. Egy fazékban felhevítünk egy kevés olívaolajat, megpirítjuk rajta a fokhagymát, majd rádobjuk a reszelt retek nagy részét (kivéve 1 maréknyit). Pár percig kevergetve pároljuk, majd felöntjük a zöldségalaplével. Sózzuk, borsozzuk és 5 percig kis lángon főzzük. Végül beledobjuk a maradék retket is és botmixerrel pürésítjük (nem baj, ha nem lesz selymesen egynemű). A rizstejszínnel még egyet forralunk rajta, és aprított reteklevéllel megszórva tálaljuk.

*****

Mini interjú, hogy Vikit jobban megismerhessétek…

Mióta írsz blogot?
V: Már több mint 6 éve írom az Étel, ital, kicsi Vú-t. 2006 januárjában kezdtem, a Chili és Vaníliát követő első nagy hullámmal.

Mikor kezdtél el főzni/sütni?
V: Középiskolásként már voltak próbálkozásaim, előtte a Kétbalkezes kamaszlányok kézikönyvétől kaptam az első impulzusokat. A gimiben inkább sütiket csináltam, meg kipróbáltam egy-két akkoriban egzotikusnak számító receptet.

Kitől tanultad az alapokat?
V: Mint mindenki, én is az anyukámtól, de a nagymamám mozdulatai is előttem vannak, ahogy gyúrta a kalácsnak valót, szaggatta a pogácsát. Később aztán bújtam a szakácskönyveket és sok főzőtanfolyamon is jártam.

Van ikonikus étel a blogodon, ami téged jellemez?
V: Szerintem a masala chai panna cotta például elég jól jellemez.

Mi a kedvenc vegetáriánus/vegán ételed?
V: Nagyon szeretem az indiai konyhát, egy tál punjabi choléra (fűszeres-paradicsomos csicseriborsó) vagy dal makhanira (vajas-tejszínes fekete lencse) mindig kapható vagyok.

Honnan szerzel inspirációt az ételek elkészítéséhez?
V: Elég tekintélyes szakácskönyv- és gasztromagazin-gyűjteményem van, azokat is gyakran lapozgatom, és természetesen sok blogot követek. De az a legizgalmasabb, mikor eszem valahol valami finomat és azt otthon megpróbálom rekonstruálni.

Utazásaid során mi volt a legemlékezetesebb fogás, amit ettél? És miért?
V: Ez nehéz kérdés. Nem vagyok nagy utazó, egzotikus országokban még nem is jártam. Berlin viszont meghatározó élmény volt az életemben, Prenzlauer Bergben egy török étteremben ettem egy emlékezetes vacsorát. Nem volt semmi extra, csak nagyon finom volt és autentikus.

Nevezz meg három ételt/alapanyagot, ami mindig van a hűtődben!
V: Tojás, vaj, rizstej.

Van olyan étel, ami mindig az otthonra/gyerekkorodra emlékeztet?
V: Van egy étel, amit az apai nagymamám készített és ma is érzem az ízét a számban. Egy különleges sütemény, hólabda a neve: csörögetésztából készül, csíkokra vágják és egy speciális fém sütőeszközbe rendezik a csíkokat, majd bő olajba merítve kisütik. A végén egy gömb alakú sütemény az eredmény. Porcukorba hempergetve, frissen, langyosan az igazi.

Az emberek meglepődnének, ha rájönnének, hogy ez is van a konyhádban…
V: A hűtő egyik polcán egy hátsó kis dobozban van egy darab szalonna. Apukámtól kaptam. Nagy ritkán levágok belőle egy-egy vékony szeletet és szikkadt kenyérrel megeszem.