Gondolatok az Anyaságról – Szoptatás

Most, hogy a #normalizebreastfeeding hashtag ennyire népszerű és a Szoptatás Világhete esemény is a napokban ért véget (augusztus 1-7-ig tartott, magyarul itt olvashattok róla), meg már sokan kértétek tőlem ez a témát, arra gondoltam, hogy megírom az én szoptatási történetemet, hogy inspiráljak olyan anyukákat, leendő anyákat, akiknek szintén nehezen indul(t) a szoptatás, ahogyan nekem néhány évvel ezelőtt. Nem vagyok szoptatási tanácsadó, csak egy anyuka (növényi alapú, vegán étrenden), aki négy éves szoptatási gyakorlattal rendelkezik és a saját tapasztalatát osztja meg ebben a bejegyzésben.

A saját történetem az alap: mindenki egészséges (anya és baba is), jól állnak a mellbimbóim, szopásra képes a baba szája is, már csak az első csepp anyatej kell és indulhat a buli!

Közös szundi hármasban 🙂

A babáknak a legjobb táplálék az anyatej

A WHO és az UNICEF ajánlja:
• A szoptatás korai megkezdését – a születés után egy órán belül.
• Kizárólagos szoptatást az élet első hat hónapjában.
• A szoptatás folytatását kétéves korig vagy tovább, és emellett megfelelő és biztonságos kiegészítő (szilárd) élelmiszerek bevezetését hat hónapos kortól.

Ahogy nemrég egy angol cikkben olvastam, „fed is best”, tehát bármilyen megoldásra jut is az ember lánya a szoptatás, nem-szoptatás terén, a legfontosabb, hogy megtalálja a számára és kisbabája számára a megfelelő megoldást: anyatejjel vagy tápszerrel történő táplálást.

Kezdetek – Könnyű baba, nehéz szoptatás

Az első kisfiam, Ádi születése előtt nagyon sok mindenről tájékozódtam, igyekeztem elképzelni, hogy milyen is lesz az életünk hármasban, de valahogy nem jutott eszembe, hogy a szoptatásra felkészüljek… ha egyáltalán erre fel lehet. Tájékozódni előre viszont célszerű! Azt gondoltam, hogy a mellemhez emelem a gyermeket és a szoptatás csak úgy elindul, mert ez megy mindenkinek. Hát nem! Az anyának meg kell tanulnia szoptatni, a babának meg kell tanulnia szopni. És persze gyakorlat teszi a mestert… minél többet próbáljuk, minél többet csináljuk, annál profibbak leszünk benne!

Mivel az édesanyám engem nem tudott szoptatni, ezért egy icipici félsz volt bennem, hogy én se fogok tudni, de igyekeztem ezeket a gondolatokat elzavarni és a boldog, kiegyensúlyozott babavárásra koncentrálni. 39. hétre 3850 grammal, teljesen természetes körülmények között megszületett Ádi. Amikor először a mellemhez emeltem, ő meg bekapta a mellbimbómat, azt hittem, hogy elkezdődött a szoptatás. Hurrá, haladunk! Aztán, amikor másnap egy nővér segítségével rendesen a mellemre tettem, Ádi rázárta a vákumot és tényleg megszívta a mellemet, akkor jöttem rá, hogy addig semmi nem történt. Ő szívta, nekem fájt, aztán sebes is lett a mellbimbóm, szóval az egyik nővértől kapott bimbóvédő nagyon jól jött, hogy azt felhelyezve gyakoroljam még mindig fájdalmak közepette a szoptatást.

A kórházat 72 óra múlva elhagytuk egy kisebb súlycsökkenéssel, majd pár nap múlva a gyerekorvosnál mért súly döbbentett rá, hogy még többet fogyott Ádi. Hú jaj, akkor lehet, hogy a kedves anyukának kevés a teje. Kezdje el mérni, hogy mennyit szopizik a baba. Így kerültem bele egy méricskélős körforgásba, ami eltartott addig, amíg magabiztos lettem a szoptatást illetően (néhány hónap!!!). A mérésekből rövid időn belül kiderült, hogy tényleg kevés a tejem, így SOS intézkedéseket tettünk. Először is I. beleásta magát a szoptatási szakirodalomba (La Leche Liga Magyarország – rengeteg segítséget nyújt), amíg én döbbenten és kétségbeesve sipákoltam, hogy mi lesz most a kisbabánkkal. Hívtunk szoptatási tanácsadót, hogy segítsen, valamint egy kedves vegán barátnőmtől szereztem anyatejet. Ő néhány hónappal előttem szült, neki is nehezen indult be a szoptatás, így sokat fejt és az összes mélyhűtőben lévő anyatejét nekünk adta. Ezenkívül a gyerekorvos felírt egy doboz tápszert (ami szerinte a legideálisabb a kisbabának). Szóval saját tej, barátnő teje és pár alkalommal tápszer – ez a hármas váltotta egymást az elkövetkező egy hétben. Mindeközben a napjaim így néztek ki: szoptatás, büfiztetés, kis pihi, fejés (elektromos mellszívóval), kis pihi, szoptatás, büfiztetés, kis pihi, fejés, kis pihi, szoptatás, büfiztetés, kis pihi, fejés… persze volt pelenkacsere, meg ettem, ittam, vécére jártam. 🙂 Ha I. nincsen mellettem, biztosan feladtam volna! Nagyon-nagyon nehéz volt és fárasztó. Szóval az első szabály: jó, ha a pasink, a férj, az apa (+ a környezetünk – szűk család, szoptatásban tapasztalt barátnők) teljes erőbedobással mellettünk áll, bátorít, nyugtat, akarja, hogy szoptassunk és minden tőle telhető segítséget megad, hogy ezt valóra is tudjuk váltani. Ha kell büfiztet, ha kell, pelenkát cserél, ha kell, olvassa a szakirodalmat.

A szoptatási tanácsadótól kértünk segítséget, ő mutatta be a különböző pózokat, hogyan lehet jól szoptatni. Ő mutatta meg, hogy hogyan használjuk a szoptanít készüléket (amit szintén gyorsan beszereztünk), hogy Ádi ne szokjon hozzá a cumisüveghez, amelyből sokkal könnyebb kiszívnia a babának az anyatejet, mint a mellből. Elvileg a szoptanít készülék olyan anyukáknak készült, akik nem tudják szoptatni természetes módon babájukat, de az én esetemben is lehetett használni. A készülék tartályába tettem saját vagy barátnőtől kapott anyatejet. A készülék csövét hozzárögzítettem a mellbimbómhoz, így Ádi szívta a mellemet is, de több táplálékhoz is jutott a tartályból. Etetés közben a baba nem érzi a csövet, azt hiszi a mellből kapja a táplálékot.

Információk birtokában már csak arra volt szükségem, hogy valahogy beindítsam a tejtermelést és minél több tejem legyen, amivel Ádit táplálni tudom. Ehhez kellett a biztos támasz (I.), hogy ne adjam fel, akármilyen fáradt is vagyok és az, hogy tényleg az egész napom szoptatásból álljon másfél hónapon keresztül: szoptatás, szünet, fejés, szoptatás, szünet, fejés. Minél több ingerlést kapott a mellem, annál inkább több anyatejet termelt a szervezetem a megnövekedett igény kiegléítésére. Nem győzöm hangsúlyozni: nagyon-nagyon nehéz csinálni és kitartani, hogy ne adjuk fel, amikor már unjuk, amikor már nagyon fáj a mellünk, amikor ordít a baba és nem tudjuk miért és közben nekünk őt is meg kell nyugtatni, meg fejnünk is kellene, meg szoptatni, meg úgy élni és életben tartani egy embergyereket.

A szoptatáson és fejésen kívül a következőket tettem (ettem, ittam, szedtem) az anyatej serkentése érdekében:
• laktoherb tea (többféle márka van)
• alkoholmentes sör (nem a cukros, ízesített változat, hanem a tiszta árpamalátából, komlóból, vízből készült ízesítetlen sör)
• zabpehely (kásakent fogyasztva, pl: zabpehely + rizstej + fahéj + juharszirup + gyümölcs szezonálisan)
• durumtészta (2-3 naponta zöldséges tészta volt ebédre)
• kesudió, dió, paradió (nasiként fogyasztható, szoptatások között, lehetőleg natúr legyen, ne pedig sózott és pörkölt)
• tejserkentő gyógynövény kapszula (többféle márka van)
• napi 3-4 liter víz (tisztított vagy forrásvíz vagy szénsavmentes ásványvíz)
• nyugalom (tudom, ezt nagyon nehéz megvalósítani stresszes időszakban)
• homeopátia (konzultálj a saját orvosoddal, szoptatási tanácsadóddal, védőnőddel ebben a témában), én ezt szedtem: Urtica Urenst (5CH), majd egy idő után váltottam és Ricinus Communist (5CH) szedtem (mindkettőt így: 5 napon keresztül napi 3*5 bogyó, utána két nap szünet, majd újra 3*5 bogyó)
• tejfokozó golyó (receptet lásd lentebb)
• fejés – minden szoptatás után vártam egy kevés időt, hogy telítődjön a mell egy kicsit, majd fejtem az alábbiak szerint (szoptatási tanácsadó javaslata alapján): 7-7 perc, 5-5 perc, 3-3 perc mindkét mellen, ez összesen 30 perc fejés (napközben minden szoptatás után!, éjszaka, ha volt erőm, csak akkor)
• minél több idő együtt Ádival, akár úgy is, hogy mindketten felül félmeztelenek voltunk, így tettem a mellkasomra és így pihentünk együtt fekve
• valamint minden szoptatásnál vizualizáltam fejben, hogy ömlik a mellemből az anyatej 🙂

Tejfokozó golyó recept (nem saját receptem, úgy kaptam én is ismerőstől)

Hozzávalók (egy nagy adaghoz):
250 g búza, őrölve
150 g árpa, őrölve
100 g zab, őrölve
100 g kesudió, felaprítva
150 g vegán vaj
100 g nyers nádcukor

A gabonaőrlemény keveréket és a felaprított kesudiót egy száraz serpenyőben pár percig pirítjuk. Hozzáadjuk a puha vajat és nádcukrot. A formázáshoz még szükség szerint egy-két evőkanál vizet adhatunk. A langyos masszából falatnyi golyókat készítünk. Dobozban, hűtőben, hűvös helyen tároljuk.
Adagolása: napi 2-3 golyó, szükség és ízlés szerint.

Mindkét kisfiam szoptatásánál előfordult néhány hónap után, hogy úgy éreztem, csökken az anyatejem. Először bepánikoltam, majd cselekedtem és a fent említett módszerek segítségével (sok folyadék, sok gabona fogyasztása, homeopátia, többet tettem mellre a fiúkat, stb.) újra vissza tudtam hozni megfelelő szintre az anyatej mennyiséget. Ehhez is akaraterő kell és kitartás, hit, hogy képesek vagyunk rá, valamint támogató közeg, hogy csináljuk tovább.

Anyatej csak megbízható forrásból

Másfél-két hónap kemény „munkával” sikerült a szoptatást csúcsra járatnom, vagyis lett elég tejem, így nem kellett már fejnem, elég volt szoptatnom! Ádi pedig nagyon jó baba volt, kb. két hónapos korától nagyjából átaludta az éjszakát. A melleim viszont nem bírták volna ki az éjszakát szopizás, fejés nélkül, mert óriásira dagadtak volna, ezért minden este éjfél körül fejtem egy adagot. Hol kevesebbet sikerült 60-100 ml-t, hol többet 160-200 ml-t. Ezeket a lefejt mennyiségeket anyatejtartó zacskókba tettem és beraktam a fagyasztóba. Nekünk már nem volt rá szükségünk, így két barátnőmnek ajándékoztam. Az egyikük egyáltalán nem tudott szoptatni, a másikuk szoptatott, de kiegészítette az én anyatejemmel és tápszerrel is a kisbabája táplálását. Amikor összegyűlt egy nagyobb adag a fagyasztóban, akkor szóltam nekik és jöttek érte. Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen formában tudtam valakiknek segíteni. A legutolsó adagot egy teljesen ismeretlen anyukának ajándékoztam, aki betegsége, vagyis annak gyógyszeres kezelése miatt nem tudta a kisbabáját szoptatni és egy barátnőmön keresztül jutott el hozzám. Ők is nagyon örültek a nem túl nagy anyatej mennyiségnek, de tudjuk, hogy minden csepp anyatej aranyat ér, tehát a kevésnek is nagyon kell örülni.

Fontos, hogy anyatejet csak megbízható forrásból fogadjunk el, vagy mi magunk is akkor ajándékozzunk, ha egészségesek vagyunk. Vannak az országban anyatej gyűjtő állomások, amelyeknek a feladata, hogy összegyűjtsék az anyatejet azon édesanyáktól, akiknek a saját gyermekük szoptatásán túl többletként termelődő anyateje is van, másrészt az anyatejadó édesanyák segítségével anyatejjel ellátni azokat a beteg, koraszülött és kis súlyú újszülötteket, akiket édesanyjuk anyatejjel táplálni nem tud.

Én nem lettem volna képes pénzt kérni, pénzt kapni az anyatejért, ezért én ingyen ajándékoztam, mert a saját példánkból tudom, hogy milyen jó, ha mi is kapunk ajándékba, megbízható forrásból.

Szopizás után bújva alvás, cumizás és cicifogás (Ádi sokszor így aludt el)

Szoptatás házon kívül

Ádinál még nagyon izgultam az első házon kívüli szoptatásnál. Kerestünk olyan kávézót, ahol voltak puha fotelek és kényelmes helyen, pózban tudtam őt szoptatni úgy, hogy mások ne vegyék észre mi is történik az ölemben éppen. 🙂 Ebben is gyakorlat teszi a mestert és egy idő után már bármilyen pózban, állva, tömeközlekedésen, étteremben, játszótéren tudtam őt szoptatni. Én nem voltam és vagyok szégyenlős szoptatás terén, számomra nem okoz problémát, hogy nyilvános helyen szoptassak. Eleinte használtam stólát, pulóvert (ami éppen volt nálam), hogy valamennyire betakarjam magunkat, de aztán Ádi és Áki is megunta ezt és állandóan letépkedték, lehúzgálták a leplet, így hozzászoktam, hogy ne tegyek magunk köré semmit. Fontos a diszkréció szerintem, de a baba feje nagyjából eltakarja a szükséges részeket szoptatás alatt.

Nem mindig szoptató felső volt, van rajtam, amelyen keresztül könnyebb a szoptatás, de ha úgy ítélem meg, hogy nagyon zavaró lehet a kicsit látszódó mellem látványa valaki számára, akkor odateszem a kézfejemet és kicsit eltakarom. Ez az én tapasztalatom, és itt is hangsúlyozom, hogy fontos, hogy mindenki megtalálja a számára legkedvezőbb megoldást.

Haladó szint – Nehéz baba, könnyű szoptatás

Ádit másfél éves koráig szoptattam (neki ennyire volt igénye, egy éves kora után szépen elkezdett egyre kevesebbet cicizni). Ő mindig három óránként szopizott és ezeken kívül nem mászott rám soha cicit kérni. Ellenben Áki, aki már két éves elmúlt és még mindig nagy cicizős. Ő az elején két óránként ordított a ciciért és amikor már nagyobb volt, akkor is a nap bármely szakában jött/jön hozzám és kér cicit, hogy megnyugtassa magát, ha valamiért rosszkedvű. Áki még mindig nem alussza át az éjszakát… legalább egy szopizásra szüksége van, így „Anya, cicit kéjek!” kiáltással ébreszt az éjszaka folyamán.

Legjobb dolog látni a békés alvást

Áki 37. hétre érkezett teljesen természetes körülmények között (nem lett éppen koraszülött az időt tekintve) 3450 grammal. Születése után újra hozzá kellett szoknom a szoptatáshoz, vele is ki kellett tapasztalnom, hogy mely pózokban tudom őt jól szoptatni és a magam megnyugtatása miatt néha megmértem, hogy milyen mennyiségeket eszik. Már akkor 80 ml-t szívott ki a melleimből, amikor elég lett volna neki 40-60 ml, szóval megnyugodtam, hogy második alkalommal nincs probléma az anyatej mennyiséggel. Egy nappal Áki születése után beindult a tejtermelésem és szépen tudott szopizni, én pedig elég hamar belelendültem újra a szoptatásba.

Cumizás

Ádi nálunk cumis lett, Áki nem fogadta el, ő nem. Lehet, hogy a cumi is közrejátszott abban, hogy Ádi csak másfél éves koráig szopizott. Nem tartom sem jónak, sem rossznak a cumit, egy eszköz, amellyel egy kisbabát meg tudunk nyugtatni. Nyilván Áki érkezése után a babasírás már nem volt olyan megrázó számunkra, mint első alkalommal és nem zavart annyira, hogy mindenképpen, azonnal elcsitítsam őt. Megpróbáltam neki is cumit adni, de kiköpte, nem érdekelte. Neki a melleim a cumik. 🙂

Ádi könnyű babaként gyorsan leszoktatható volt a cumiról szerencsére. Egy fogorvosnál tett látogatás meggyőzött bennünket, hogy a cumit minél előbb vegyük el tőle. Már az aznap esti elalvásnál eltettük a cumit. Kérte, kereste, de nem hisztizett, hanem békés baba módjára elfogadta a helyzetet. 🙂 Második este is kereste még, de aztán a következő estétől már nem is beszélt róla, így őt nagyon könnyű volt két éves kora körül leszoktatni a cumiról. Az összebújás, az, hogy a cicimet tudta fogni, elég biztonságot nyújtott neki, hogy nyugodtan el tudjon aludni.

Szeretek szoptatni

A kezdeti nehézségek után – amikor úgy éreztem, hogy legyen már ennek a szoptatási hercehurcának vége, hagy adhassak már más ennivalót is a kisfiamnak, hogy ne csak tőlem függjön a táplálása, a fejlődése (igen, ez főleg első gyerekes anyukáknak okozhat stresszt) – belejöttem a szoptatásba és nagyon megszerettem. Ha egyszer végetér, biztosan hiányozni fog. Leírhatatlanul jó érzés szoptatni, érezni, hogy egy kis lény belőled táplálkozik, a benned termelődő anyatejtől fejlődik.

Remélem ez a bejegyzés sokaknak lesz segítség, támasz a szoptatás kezdetén! Bátorítani tudok minden (leendő) anyukát, hogy próbálja ki a szoptatást, legyen kitartó és ha nehézségekbe ütközik a szoptatás terén, kérjen segítséget!

*****

Néhány hasznos cikk, blogbejegyzés anyukáktól a szoptatásról:
Happy National Breatfeeding Month! (angol)
Nursing. (angol)
Tips for Successful Breastfeeding (angol)
The Final Feeding. (angol)
La Leche League Canada- Thursday Tip: Breastfeeding on a Vegan Diet (angol)
The Vegan Society – A Guide to Vegan Nutrition for Pregnancy and Breastfeeding (angol)
A sikeres szoptatás 30 titka (magyar)
Nem kell mártírnak lenned! – akkor sem, ha szoptatsz (magyar)
Mit ettem/eszem szoptatás alatt? (magyar)