Nagyon kellett már egy új spárgás recept a blogra. Már csak azért is, hogy magamnak újítsak valamit, ne pedig mindig a megszokottakat együk. Van egy ezer éves spárgás quiche a blogomon, ami zabtejszínnel készült, de van benne tojás és vaj, viszont én gyúrtam hozzá a tésztát. Ezenkívül van már vegán quiche recept is a blogomon,…
Kovászos kenyér sütés otthon – péksuli apával
Nagy Pipacs Pékség rajongók vagyunk, de amióta ez a karantén izé van, azóta hetente egyszer megyünk a Pipacsba, hetente egyszer vagy kétszer pedig itthon sütünk kovászos kenyeret. Azt tudni kell, hogy I. dolgozott a Pipacsban még a kezdetek kezdetén, mert meg szeretett volna tanulni egy olyan szakmát, aminek kézzel fogható eredménye van a nap végére…
A világ egyik legfinomabb csokis keksze (laktózmentes, vegán)
Ez az a csokis keksz, amiről már írtam Instagramon, hogy nekünk most ezek a legfinomabb csokis kekszek. Kisülésük után langyosan megkóstoltuk és mennyei finomak. Keksz evés közben Áditól elhangzott egy “áú”, a már nagyon mozgó tejfogával ráharapott a kekszben lévő magra és potty, kiesett a harmadik tejfoga! Szóval a világ legfinomabb csokiskekszéhez egy családi legenda…
Sós, köményes kifli (laktózmentes, vegán)
Nem gondoltam, hogy valaha kifli receptet fogok megosztani, de hát eljött ez a nap is. Körbejárta a social media oldalait a kifli őrület a napokban, most mindenki süt, főz otthon, ki sem látszunk a konyhából, igaz? 🙂 Olyan dolgokat próbálunk ki, amikre előtte nem volt időnk, ugye? Talán ez az időszak megtanít új dolgokra, hogy…
Citromos ropogós sült burgonya (laktózmentes, gluténmentes, vegán)
Szoktam tepsiben burgonyát sütni, többnyire ropogósak is lesznek (ha nincsen túlzsúfolva a tepsi). A citromot mindig külön teszem a zöldségek mellé, darabokban és hagyom, hogy a citrom sütés közben karamelizálódjon kicsit. De még úgy nem sütöttem burgonyát, hogy nyakon öntöttem volna frissen facsart citromlével. Pedig, juj, de finom! Íme a görög tepsiben sült citromos ropogós…
Banános granola szelet (laktózmentes, gluténmentes, vegán)
Nem is tudom, hogy mivel kezdjem ezt a bejegyzést. Arra szoktam gondolni, hogy amikor megszültem Ádit lassan 7 éve, akkor nem gondoltam, hogy valaha ilyen világ lesz. Ez az érzés mintha egy mozifilmben lennénk, soha nem jutott eszembe. Bár, ha arra gondolok, hogy ez a “V” nem magától sétált ki egy laboratóriumból, hanem valakik kitessékelték…
