Egy napos kirándulás Athénből Aegina szigetére

2011-11-25 0 hozzászólás

Legutolsó athéni bejegyzésem végén folytatást ígértem. Hát… ennek most jött el az ideje! :) Jobb későn, mint soha, igaz? Meg ebben a hidegben jól esik a tengert és a napot látni. Igaz februárban jártunk a szigeten, de kellemes 20-22 fok fogadott minket.

Aegináról addig nem hallottam, amíg nem láttam Jamie-nek a “Jamie does” című sorozatából az athéni részt. Ő elég jól körbejárta a szigetet és mindenféle finomságot főzött, sütött. Nagyon megtetszett a sziget, így eldöntöttük, ha egyszer arra járunk, megnézzük.

Végtelen

Metroval könnyen ki lehet jutni Athén belvárosából a kikötőbe, Pireus-ra. Naponta indulnak hajók, kompok az Athéntől 30 km-re lévő szigetre (Hellenic Seaways Ferries, Nova Ferries, Agios Nektarios Ferry). Egy útra kb. 8-10 euróba kerül a jegy egy főnek és az út a hajó típusától függően 60-90 percig tart. Jegyet a kikötőben a jegyirodában lehet venni, ahol a menetrend is ki van írva. Érdemes felírni, hogy mikor mennek visszafele a hajók, hogy ott ne ragadjunk a szigeten.

Jó volt kiszakadni a szmogos, zajos görög fővárosból és friss, sós levegőt szívni ezen a csodálatos szigeten, amely a pisztáciájáról a leghíresebb.

Lássuk a sziget rövid történetét… A görög mitológia szerint, Zeusz – az istenek atyja – szerelmes lett az egyik isten, Asopo lányába (akinek mellesleg 20 lánya volt!), aki természetesen gyönyörű volt és Aeginának hívták. Zeusz elrabolta őt és elvitte Oinoi szigetére, ahol megszületett a fiuk, Aiakos. A szigetet pedig átnevezték Aeginára. Történelmileg vannak bizonyítékok arra, hogy a szigeten már időszámításunk előtt 3500-ban is éltek.

A sziget első látásra magával ragadó. Modern, klasszikus, színes épületek és színes halászhajók sokasága fogadják a látogatót a kikötőben. A sziget fővárosa Aegina City, amely a nyugati oldalon fekszik és a kompok is ide érkeznek. Egy rövid csodálkozás után a kikötőben található székesegyházhoz sétáltunk, amelyet 1827 és 1828 között az első görög kormány parlamentként használt.

Aegina legismertebb export terméke, a pisztácia

Sikerült éppen elcsípnünk egy buszt, amely felvitt minket a 160 méter magasan lévő Aphaia Templomhoz (13 km-re van a sziget fővárosától). Ez Aegina szigetének az ékköve, az ókori építészet egyik lenyűgöző maradványa (24 pillére maradt meg a 34-ből). Gyönyörű kilátás nyílik körbe a  szigetre, a tengerre és még Athént is láthatjuk a távolban.

Aphaia templom

Kilátás az Aphai templomtól

A nap hétágra sütött, a levegő tiszta és ropogós volt, így a templom közelében leültünk és elfogyasztottuk a kikötőben vásárolt finomságainkat: ropogós héjú kenyér, avokádó, olajbogyó, paradicsom és az elmaradhatatlan feta sajt jobban ízlett ilyen kilátással, mint valaha. Élveztük a piknik minden pillanatát.

Piknik

Mivel a busz elég ritkán jár, ezért úgy döntöttünk, hogy gyalog indulunk el a templomtól és stoppolni fogunk. Tíz perccel később megállt mellettünk egy autó, egy orosz házaspár ült benne, akikről kiderült, hogy nyolc éve élnek a szigeten. Ők oroszul és görögül beszéltek, néhány szót angolul; mi ketten pedig magyarul, angolul, spanyolul, egy keveset németül és franciául, meg néhány szót oroszul. Na, ebből a nyelvkavalkádból, mimikából, nemzetközi szavakból és kézzel-lábbal való mutogatásból azért elég jól megértettük egymást és még kommunikálni is tudtunk. :)

Az Agios Nectarios templomig vittek minket, ami félúton van az Aphaia Templom és a kikötő között. Örültünk neki, mert így legalább lehetőségünk volt a sziget leglátogatottabb és a balkán legnagyobb templomát és kolostorát megnéznünk. A templom Agios Nectarios-ról lett elnevezve, aki csodatevő és gyógyító hírében állt. Ezenkívül tanító, filozófus és költő is volt egyben (mennyi minden belefért az életébe!). Ő alapította a kolostort és ott is élt szerzetesként élete végéig. Állítólag napjainkban 14 apáca él itt.

Agios Nectarios templom

Vissza a kikötőbe busszal jutottunk, amely megáll a templom előtt. Az úton végig csodáltunk a narancs és citromfákat és álmodoztam róla, hogy hátha találunk egyet a kikötő zegzugos utcáinak valamelyikén. Szerencsénk volt… Egy szűk utca kis házának udvarán élt egy citromfa, amely roskadozott a citromoktól. Az ágak egy része a gyümölcsökkel együtt kilógott az utcára. Szégyen, nem szégyen, megdézsmáltuk. Hat darabot leszedtünk. :) Én még ilyen citrom illatot életemben nem éreztem! A táskámba ötpercenként beleszagoltam, hogy érezzem a mennyei illatot, amely két hétig kitartott, amikor az utolsó citromunkat is megettük otthon.

Sétáltunk, fényképezgettünk, pisztáciát vettünk, majd egy tengerparti kávézó teraszán megittunk két nagy frappét. Amikor felszálltunk a kompra a nap épp lemenőben volt és aranysárgára színezte a kikötő házait és halászhajóit. Csodálatos volt és méltó búcsú egy olyan helytől, amelyet egyből a szívünkbe zártunk.

Jeges frappé

Még többet Athénról:
Indul a görög aludni
Fekete vezetővel a Lycabettus dombjára
Az Akropolisz és a kedvenc helyek
Periklész, a piac, Zeusz és az olimpia

Kategória: Egyéb • Címkék: , , , , ,

Szólj hozzá!

(Ha megadod a weboldalad címét http:// kezdettel, a hozzászólásodban szerepelni fog a legutolsó bejegyzésed linkje, amennyiben az RSS megfelelően van konfigurálva.)

CommentLuv badge